Karrier fiatalon

Te is lehetsz sikeres!

Minden fiatal álma, hogy sikeres, eredményes karriert építsen. Lakás, autó, pénz, világjárás.

A mentorálásommal és a mentorprogramunkkal az álmaidat 5 éven belül valóra válthatod!

Szerintem mindannyian voltunk már úgy, hogy mentünk az utcán, jött szembe egy - leginkább és többnyire - flegma, nagyképű csávó, esetleg csajszi, bár utóbbi szerényebben szokta csinálni, egy Ferrarival, Lamborghinivel, Audi R8-cal, valami izmosabb és feltűnőbb Bömössel, esetleg sport Mercivel és te - mint ahogy én is - azt gondoltad, hogy a "jó qrva anyját", ennek is alá tette apuka a segge alá a verdát, ő meg úgy feszít benne, mint Cézár rómában tette.. Nos, ez sokakra jellemzően igaz is. 

DE van egy réteg köztük, akik bizony már 18 évesen okosan és "szerencsésen" belenyúltak valamibe, ami olyan sikert és életszinvonalat eredményezett számukra, ami által már 20-23 évesen (kb mire befejezik az egyetemet) olyat engedhetnek meg maguknak - mindenféle szülői vagy bármilyen támogatás nélkül, amit még komoly üzletemberek is csak kevesen, kiváltképp ennyi idősen! Az egészben a legdícsérendőbb, hogy hivatalosan, legálisan, adózva, bármilyen plénum előtt egyenes gerinccel felvállalva és bárki szemébe nézve nyugodt lélekkel és becsülettel! De mi is előzhette meg ezt az állapotot?

Gondolom, ahogy én is, úgy mindenki más is tele volt kisgyermekként mindenféle álmokkal, vágyakkal! 

Most itt nem csak az olyan hirtelen jött gondolatokra utalok, mint hogy "tűzoltó leszek, s katona, meg vadakat terelő juhász" és társai, a bakterságtól az űrhajósig, hanem azokra, amikről igazán álmodoztunk, de vagy nem mertük komolyan venni vagy volt egy-két "bölcs és okos" rokon, szülő, óvónő, pedagógus, aki elhitette velünk, hogy "mi ahhoz kevesek vagyunk, nem leszünk képesek rá", stb. 


Ha elég nagy volt az inspiráció anno és beégett a kép az elménkbe - nekem igen -, netán még jó és követendő példa is volt az ember előtt, akkor az Isten el nem tudott tántorítani ezektől! Ehhez tapasztalatom szerint sokat segített az, ha megvolt az emberben a "dafke érzés".. 

Nekem ilyen lövésem volt 8-10 éves koromtól, hogy lesz Porschem, sportmotorom és cabriom, továbbá, hogy mindig olyan kocsival fogok járni, amilyennel én akarok! Emellett persze voltak mások is és még mindig vannak, ráadásul mindig egyre újabbak születnek és valósulnak meg! 


Feltételezem, hogy sokan vagyunk még így, de azokról se feledkezzünk meg, akiknek ugyan voltak álmaik, vágyaik, de nem váltak valóra és az eltelt évek alatt szépen feledésbe merültek, elkoptak és beletörődés lett a vége! 

De MIÉRT kéne, hogy így legyen, így maradjon?

Tudom, ébredjek már fel, vegyem észre a realitásokat..! Nem vitatom, fontos dolgok a realitások, DE ha eddig nem hoztak megoldást és eredményt, akkor talán nem kéne annyira ragaszkodni hozzájuk! 

Akkor mit kéne csinálni? Leporolni azokat a régen elfeledett álmokat, vágyakat és sorban megvalósítani mindet!

A gyermekkort azért kapjuk, hogy megálmodjuk az életünket, a fiatalkort azért, hogy valóra is váltsuk mindet, a közben születettekkel együtt, a felnőttkor azért, hogy át- és megéljük az álmainkat, vágyainkat, az időskort pedig azért, hogy jó szájízzel, elégedetten tudjunk az unokáinknak mesélni és valóban használható tanácsokkal szolgálni az életüket illetően!

Szerintem ez az élet értelme, illetve ennek kéne lennie!